Medzsik blogja

Furcsa.
Most visszatekintve,elrohant az idő.Annyi minden történt,annyi dolog lezajlott.És egy szemvillanásba tudom sűríteni az egészet.
Megélni a dolgokat sok idő,emlékezni rájuk, újraélni már a pillanat töredéke.
Kimennék a teraszra,de félek,hogy odafagyok a korláthoz.Pedig nem is olyan rég,még odakint élveztem,ahogy a hűvös szellő ezer ujjával végigsimogat.
Most már korán sötétedik,a város is más lett,téli álmot alszik.
Az emberek fázósan összehúzzák magukat,a kedvük sem az igazi.
Vagy csak én volnék ilyen?
Már nem is tudom...
Azt sem,miért gondolkodom ilyeneken.
Csak nem tudom lefoglalni magam,egyedül vagyok.Gondolom ez az ok.
De én választottam ezt,nem hibáztathatok érte senkit.
A kirakós egy darabja még mindig hiányzik,a pont az i-ről,a záróakkord.
Az ami egésszé tesz,ami újraindít,ami lendületbe hoz.
De hol van?Mi az?
Keresem az utcán,az emberek arcában,érintésekben,csókban, ölelésben,mosolyban,zenében,filmben,írásban.
De egyik sem az igazi.
Rá kell jönnöm.
Nem állhatok meg.
De minden annyira furcsa.
A kapcsolatom bizonyos emberekkel,a hozzájuk való viszonyulásom.
És persze én.Én vagyok mindközt a legfurcsább.

...

Éjszaka az utcán kóborlok és válaszokat keresek,felülök az ágyamban és az ablakon kibámulva kutatom a miérteket,hátradőlve a plafonról próbálom leolvasni az okokat.
És ekkor eszmélek fel.
Valaki ül az ablakpárkányomon.Egy fekete öregember.Ősz hajjal,rövid szakállal,barátságos és bizalomgerjesztő mosollyal.Elegáns,fekete frakkban,fején cilinderrel mosolyog felém.
Földöntúli az egész,a mosoly,az öreg,vagy az,ami árad belőle.De végtelenül ellazít és megnyugtat.Majd nemes egyszerűséggel annyit kérdez:
-Miért keresel válaszokat,mikor a kérdéseket sem tudod?Mindent a maga idejében,fiam...
Majd lehuppan a párkányról,megigazítja ruháját és kisétál az ajtómon.
Magam elé bámulok,az öreg szavait morogva.Utánaugrok,hogy kifaggassam.
De a folyosó kihalt,senki semerre.
Eltűnődve csukom be az ajtót.Nem az öreg ittvolta érdekel,az valahogy természetesnek hat.Nem.Amit mondott...
Bingó!
Nincs kérdés.Hát ez az.Ezért van minden.
Még én sem tudom,mit akarok.Mit keresek.
Addig mindegy.Hátradőlök és behunyom a szemem.
"Mindent a maga idejében..."
Akkor még ráérek...

"Sétálnál velem a Duna partján?"

Miért szenved?Miért hagyom,hogy szenvedjen?Ez jár a fejemben...
Tündér nem érdemli ezt.Nem,és kész.Túl csodálatos ahhoz,hogy így bánjanak vele.
Szerelmes.Na igen.Aki szerelmes,az bolond?
Szokták mondani.Igaz is.De nem az Ő hibája.
A legrosszabb,hogy magában keres okot,és szegény még talál is.Alaptalanul,persze.
Alig ismerek hozzáfoghatót.Néha úgy érzem,csak miatta lesz a télből tavasz.
Ha látom,eszembe jut minden,ami jó és kellemes,a nyári esőtől a fuvolaszóig.
Valami lágy és meleg érzés csorog végig az ember lelkén,megtöltve vele a szívét,elméjét,minden porcikáját.
Gyönyörű.Nem tudom máshogy elmondani.Nem a szó hétköznapi értelmében.
Nem.
Igazán,egyedien,magávalragadóan,szívszaggatóan,különlegesen szép.
De persze ezt sem hiszi el.Miért is hinné.
Akitől várja a támogatást,hátat fordít neki.
Néha olyan érzésem van,hogy én többet törődöm vele,mint Ő.Ez már közröhej.
Nem tudom,mik az okok,miértek,de csak azt látom,hogy Tündér többet szenved,mint amennyi kárpótlást kapna érzelmi téren.
De ez nem az én reszortom.
Nekem csak az fontos,hogy ne essen baja.Hogy ne szenvedjen.
Boldog legyen.
Nevessen mint a nyári nap,a méhraj,a hegyi patak.
Nevessen szívből,igazán,őszintén.
Ahogy csak a Tündérek tudnak.
Megérdemli.

„...Ugyan ki érti ezt,az élet furcsa üzem...”
(Siska-Vérebek)

Nagyon így van. Érthetetlen. Felfoghatatlan. Sorolhatnám napestig,a lényeg ugyanaz,az élet olyannyira kifürkészhetetlen,hogy felesleges próbálkozni.
De azt hiszem nem is kell.
Az okosok azt mondják,sodródni kell az árral,de azt,hogy az áron belül merre úszol,azt Neked kell megszabnod.
Köszike.
És ha én nem az árral akarok úszni?Mi van,ha az árral szemben?Sőt!
Mi van, ha ki akarok ülni a partra,és sört kortyolgatva számolni,hogy hány embert sodor el a folyó?
Erre kérek választ.Persze úgysem kapok. Miért is kapnék.
De én naiv vagyok.
Mert én megszeretek másokat. Még mások fontossá is válnak nekem.
Na de ez sem érdekel senkit. Rá kell jönnünk,hogy az élet definíciója a következő:
Az élet konstans szívási folyamat,ideiglenes megszakításokkal,esetleges felfüggesztéssel.
Magyarul,ha boldog vagy,ne szokj hozzá. Vége lesz hamar.
Kurvajó.
Ennyit érne hát.
Azt mondják,tenni kell érte. Hogyne. Mert az aztán olyan sokat jelent.
Az erőfeszítéseid senki sem veszi komolyan,legfeljebb vállveregetést kaphatsz. De az meg annyit ér,mint halottnak a csók.
Lehetsz boldog,lehet szép az élet,lehet minden süti. Megesik. Van hogy így marad. Az ember ezt hajlamos elhinni. Meg is történik gyakran.
De nem mindenki ilyen szerencsés. Van aki szív,mint kis mókus az erdőtűzben,aztán tovább szív,és mikor azt hinné,vége van,szólnak neki,hogy lenne még egy kis szívás.
Ez lenne az élet,első körben.
Egyszerű képlet

SZÍVÁS =>ÖRÖM=>TÉVHIT=>CSALÓDÁS = SZÍVÁS x 2

Nagyszerű.
Sok minden történhet. Sok dolog fáj. Szerelem,ha átvernek,ha elvernek,ha belebuksz abba,amit elkezdtél.
Vagy ha el kell veszítened valakit,aki nagyon fontos neked.
Persze lehet szép és teljes az élet ezek mellett is.
Ezt tanúsíthatom.
Nem kell befordulni,meg rágódni,csak átlépni és tovább élni. Tenni a szívásra.
Egész kellemes tud lenni így az élet. Higgyétek el.
Csak vannak dolgok,amiken ha túl is lépsz,nyomot hagynak benned.
Némelyik lehet egészen mély is.
Azok pedig sokáig tudnak fájni.

A falnak vetettem a hátamat,és megtöröltem a homlokom.Két napja rohadunk ebben az istenverte városban,sehol egy lélek.Legalább ellátmányunk van.
Légiós szivarra gyújt,és a távcsövébe bámul.Mióta itt vagyunk,nem láttunk semmmit.Hirtelen oldalba bök és rámvigyorog.
-Egy konvoj.
-Mennyi?
-18-20 ember.
-Nem.
-De még nem mondtam semmit.És...
-Nem.Nem rohanjuk le őket.
Leteszi a távcsövet és felém fordul.
-Nos,Kedves Viktor,lenne szíves érveket felhozni,hogy miért ne tegyük?
-Örömmel,Kedves Márk.Egy: Tízszeres túlerő.Kettő:5 adag C4 et telepítettünk tegnap,a főutcán.Bevárjuk őket,és az betesz nekik.Ha marad valaki,a tiéd.
-Na de abban hol az élvezet? A kihívás?
-Lehet nálad a detonátor...
-Akkor jó.
Vigyorogva figyeli tovább a közeledő konvojt.Szivarral kínál.Elfogadom,most jólesik.Betárazom a fegyverem,és kikészítek még kettőt,biztos ami biztos alapon.Légiósnak is dobok kettőt,lefoglalja megfigyelés.Pokolian lassan közelednek...
-Mi a francért is jöttél Te a légióba? - kérdem tőle.
-Pénz,kaland,izgalom...Tudomisén...Erre vágytam.És Te?
-Utánad jöttem Te barom.Megmondtam,hogy vigyázok rád.
-Én meg azt,hogy nem kell.
-Nem téged féltelek,a befektetésem.Lógsz nekem,emlékszel?
Nevet és nem szól semmit.Én nem hagyom annyiban.
-Azért tudod,hogy golyót kapnék érted?
-Ahogy én is érted.De azért ne kezdjük el egymás farkát szopni.
A konvoj lassan a városhoz ér.Leteszi a távcsövet,csőre rántja a fegyvert és előkészíti a detonátort.Letámasztom a puskám.Célbaveszem a konvojt,lassan lekövetve őket.Nehéz a mesterlövész élete...
-Mikor jön az erősítés? - érdeklődöm.
-Hülye.Mi vagyunk az erősítés.
-Rohadt egy meló ez...
-Készülj,mindjárt...
-Velem vagy,öreg barátom?
-Voltam,vagyok,leszek.
-Holtunkiglan.
-Holtunkiglan.
A konvoj lassan begördül a főutcára...

Úton

Hallgatom,hogy szólít nevemen a végtelen.
Hallgatom,hogy a messzeség mit üzen.
Engem hív,engem vár. Én mennék.
De a csábító puszta nem lesz,csak emlék.

Rohan a vonat,és vele együtt én.
Rohan a táj,a fák,a föld s az ég.
Száguldunk,mintha a szél ami húzna.
S figyelem,ahogy a dolgok tovaúsznak.

Színek suhannak el,olyanok is,miknek tán neve sincs
A táj,csak a táj,nekem most ez a legnagyobb kincs.
Béke és harmónia,erre mást nem találsz.
Pedig rég nem leng már a sok vidám búzakalász.

Nyugodt minden. Csendes,végtelen mezők,
Hamuszín égbolt,sötét,komor őszi felhők.
Egy aranyra festett liget messziről hívogat.
Elmúlt a nyár,de Ő talán tartogat még titkokat.

Szabad. Még egy ideig az maradok.
Ha befut a vonat,majd mondom: Itthon vagyok.
Addig ez kell,mert ilyenkor érzem,hogy igazán élek.
Én az örökmozgó,a világvándor,nyugtalan lélek.


Ez a vonaton született,úton Pécs felé...

Még mielőtt bárki azt hinné,hogy befordultam.

Nah most lássunk pár variációt egy témára.
Legyen a téma mondjuk az ivás.
Kitaláltam/tunk pár érdekes italt illetve fogyasztási módot,ami megdobja az este hangulatát.
Mindenekelőtt az egyik személyes kedvencem,a krémlikőr-fröccs.
2 dl Baileys,3 dl szóda,és pár jégkocka.
Furán hangozhat elsőre.Pedig istenkirály.
Lényege az,hogy az alapból mennyei krémlikőrünket feldúsítjuk szódával.
Kiemeli a kellemes ízt,tovább tart és a szomjad is sokkal jobban oltja.
Kiváló.Nyári estéken,nem tudok jobbat elképzelni.A sör után persze.

Második menetben álljunk reá a töményre.
Mindenki ivott már mézes pálinkát.Ugye hogy milyen jó.
Mi ezt továbbgondolva kifejlesztettük a mézes-tejszínhabos verziót.
Kell egy 1 dl es pohár.Félig a nedű,rá a tejszínhab,majd bedönteni.
És istenien csúszik.Komolyan mondom szinte addiktá váltam.
Teljesen más élmény.Egyszerűen finom.Ajánlom mindenkinek.

Aztán ihatunk még málnás sört,ha nagyonnemakarunk az alkoholról lemondani,de próbáljuk a lehető legminimálisabb mennyisét magunkhoz venni.
Hülyén hangzik,tudom.Én se értem.Ne is kérdezd.
A lényeg hogy 1:1 arányban a sört felhígítjuk málnaizű szénsavas üdítővel.
Kellemes,még az is simán ihatja,aki egyébként nem szívleli a sert.
Tudom,hogy ilyen ember nem létezik,de hátha mégis.

Perpill több nem jut eszembe.Amint van friss alkotás,azonnal jelentkezem.

A szemed lágyan csillog,mint nyári esték tóvize
Könnyed vagy és különleges,mint a kristályos hópihe
Szemed sír,de mosoly bujkál ajkadon
Meseszép vagy,csodálatos,én őzszemű angyalom

Nah hol is kezdjem.
Róla még sosem írtam,pedig már rég esedékes lett volna.
4 évig volt szerencsém majdnem mindennap látni,lévén,hogy egy osztályba jártunk.
Volt benne valami bűbájos.
Gyönyörű volt.Most is az.
Mikor mosolygott valami furcsa,leírhatatlan bizsergés futott végig az emberen.Egyszerűen jó volt a közelében leni.Ezért is szeretik az emberek.
Olyan kisugárzása van,ami a legszívtelenebb emberben is lángot gyújt.
Tényleg.
Nagyon illik rá az "este" név.
Pont olyan.Más világ.
Fekete bársonyt húz maga után,estélyibe öltöztetve a világot.A csillagokból csinál nyakéket és a Hold a brilliáns a gyűrűjén.
Az érintése olyan lehet,mint az esti szellő lágy simítása.
Azt hiszem,ennél jobban nem lehet kifejezni.


Tu es pour moi la seule musique...
qui fait danser les étoiles sur les dunes.

(Számomra csak Te vagy a zene...
aki táncra bírja a csillagokat a dombok felett.)

Jégfarkas


Figyel engem,szürkéskék szempár követ.
Már előttem is itt volt,a jégszívű Öreg.
Óvatosan lépked,majd lassan mögém kerül,
Támadni készül,minden izma megfeszül.

Hosszú csatát vívunk,jégfoga csontomba harap,
Fülembe ordít,hangjában düh,félelem,harag.
A viadal csak színjáték,nem a húsomra vágyik,
addig nem nyugszik,míg belsőmig el nem mászik.

Szívem széttépné,érzelmeimen csócsálna,
Majd odébbálna csendben,jeges farkát csóválva.
A bestia nem húson él,számára más az étek,
Éhségét nem csillapítja más,csak a lélek.

Elgyengülök lassan,a dög széttépi a testem,
Szabad utat kap hát,hogy lelkemből ehessen.
Lelassul,nem érti,a fenevad tétovázik.
Hiába jégből van,idebent még ő is fázik.

Lelkem fagyott,szívem épp hogy meg-meg dobban,
A Jégfarkas elhal,majd szilánkokra robban,
Így jár hát az,ki eljut szívemig,ki belsőm meglátja,
Hiszen lelkemben egy másik,erősebb farkas várja.

Csak hogy legyen versem is...
Ha az kell a jónépnek...

Így igaz feleim.
A mi Urunk és Teremtőnk szeret úgy könnyíteni magán,hogy közben a fejünket használja céltáblának.
Az enyémet,az amigomét,vagy épp másét.
Persze,nem elhanyagolható tény,hogy mindezt olyanokkal teszi,akik meg sem érdemelték.
A legnagyobb tetvek,bűnözők,politikusok,idióták és bunkó parasztok vígan élvezik Isten napjának fényét.
Mi meg moshatjuk magunkról az égi áldást.
Megint oda jutunk,hogy kurvára nincs igazság.
Bizony nincs.
El lehet gondolkodni azon,hogy ezt eleve így rendelték e el (predesztináció rulez,ugye),vagy hihetünk azon állításoknak,miszerint saját szerencsénk kovácsai mi magunk vagyunk.
Tegyük fel,hogy rajtunk múlik.
Ezek szerint Cifi amigom és jómagam pöcsök lennénk,mert nem vagyunk képesek túllépni saját kis kicsinyes önsajnálatunkon,és így esélyt sem adunk magunknak,hogy jobb legyen.
Oly meggyőzően mondják ezt nekem,oly sokan,kik hozzám oly közel állnak,hogy kénytelen vagyok elhinni.
Na de akkor mi legyen?
Valami még mindig nincs meg.
Egy lökés,egy seggberúgás,egy parancs vagy egy "gyerünk már bazdmeg"...
Vagy épp egy ölelés,egy csók,egy kósza "szeretlek"...
És akkor ezt hogy?
Szeressem magam?Vagy álljak a tükör elé,és pofozzam fel magam?
Jó oké,befejezem.
Tényleg az kellene,hogy elhiggyük,nem úgy vanak a dolgok,ahogy azt az amigom vagy én gondoljuk.
Szép.
Mármár mesés.
Lehet holnap reggel felébredek és rájövök a megoldásra.Majd felcsörgöm Cifi amigom,hogy megosszam vele,aztán elmegyünk,lenyomunk néhány sört és felszedünk pár csajt.
Ehh...még a végén tényleg elhiszem ezt a baromságot.
Bár,ha Győzike valóságshow-sztár lett,akkor minden megeshet.
Jó hír viszont,hogy kezdek kilábalni ebből,mármint kezdem komolyan azt gondolni,hogy van értelme.
Bizony bizony.
És még csak fel sem ébredek.Mert tényleg nem álom.
Mégsem olyan elcseszett a valóság?
Ezekszerint...
Nosh ezt már nem az én reszortom eldönteni.
Cifi amigom és én pedig nekiállunk átértékelni a dolgokat.

Bár lehet egy seggberúgás tényleg jól jönne...

Egyetemista vagyok.Bölcsészkaros,csóró,kóteres féle.Abból is a lököttebb fajta.
Életemben egyetlen egy nagy probléma van.Az én privát kis gordiuszi-csomóm.Mindössze egy kérdés:
"Kaja vagy alkohol?"
Bizony,mert nem futja mindkettőre.Vagy beállunk és éhezünk,vagy eszünk és csak kevés alkoholra futja.Esetleg eszünk is,meg iszunk is,de éhesek maradunk,aztán meg félbebaszva számolhatjuk a pókokat a sarokban.
Tarhálhatunk. Perszepersze.Méltóság meg minden.Majd ha nem eszel 5 napig,elfelejted a méltóság fogalmát.Tarhálni amúgy sem szép dolog és árt a gyomornak is.Nem jó ez senkinek.
A tarhálás agresszívabb formája a lehúzás.Mikor az "ugye megkínálsz?","ezt már nem eszed meg?" "pont ez a kedvencem!" valamint "remélem meghívsz" és társaik segítségével rávesszük a barátokat/haverokat/vadidegeneket arra,hogy ellássanak minket.Alkohollal vagy kajával.Pofátlan módszer.Egy darabig működik,utána úgyis rádun mindenki.Ilyen ez.
Persze kérhetsz pénzt anyádtól,úgysem ad.Kereshetsz munkát,de akkor vállald a következményeket.Mint koránkelés,becsületes életmód,emberi kapcsolatokról való lemondás,továbbá az emberi méltóságod elvesztése(megjegyzem a tarhálás/lehúzás ugyan megtépázza,de nem veszi el a méltóságod.Ugyanis ha sikerül összekunyizni egy sört,akkor egy diadalittas "ésezért nem is csináltam semmit" mondattal még akár egy kis elismerést is szerezhetsz magadnak.Amíg meg nem unnak.)Egyébként is,aki dolgozik,az nem normális.
Ennyi.
Nos,kedves barátim.Ráleltem amegoldásra.Egyetlen kérdésre,egyetlen szó a válasz: fotoszintetizálás.
Bezony.
Meg kell tanulnunk alkoholból fotoszintetizálni.
Ez nem vicc.Ez a valóság.
Gondolj bele!Ülsz a szobádban,meg sem mozdulsz,csak mikor a hűs sört kortyolgatod.Miközben pedig iszol,jóllaksz.Csak a függönyt kell elhúzni.
Ihatsz ahogy jólesik,csak a kolit meg a cigit kell fizetni.Fasznak neked kánaán,mennyország,nirvana meg miegymás,ha egyszer sörön élhetsz.
Nem beszélve a társadalmi elismertségről.
A büszkeségtől dagadó kebel,ami feszíti az inged.A barátok szemében csillogó csodálattal kevert tisztelet.Ez megér mindent.
Hát hajrá! Vételezz sört,ülj le kényelmesen,fogyaszd el,nyiss ablakot,dőlj hátra és koncentrálj.Menni fog,mert mennie kell.
(Itt szögezném le:Semmiylen felelősséget nem vállalok az esetleges következmények miatt,értem ezalatt: elhalálozás,kóros soványság,kiszáradás,ájulás stb.)
Ha sikerül,hívj fel.
És kapsz sört.Ingyen.
Az milyen szép lesz.

Gondoltatok már arra,mi történe a világban,ha egyszercsak az egyik nagy sörgyár kijelentené(mondjuk a Heinekem),hogy holnaptól 60 forintért adják egy üveg sörük,semmi átverés,csalás,kamusör.Echte hejnekem,60 forintért...
Fiaim,ez megmentené a világot.Gondoljatok bele a következményekbe.60 forintos sör mellett több pénz marad a háztartásokban,tehát nő az életszínvonal,az emberek ezért többet költenek,ez gazdasági fellendüléshez vezet,ami csökkenti az inflációt,ez ellőbb-utóbb adócsökkenéshez is vezethet,tehát egy öngerjesztő folyamat indulna meg,melynek végére kialakulna a jóléti állam...az egész világon. Ugyanis,ha 60 ft a sör,akkor több pénz jut a harmadik világ megsegítésére,megszűnnének a járványok,az éhínségek,gátatszabnánk az AIDS nek,megkezdődne a felzárkózás a nyugathoz.
Ha 60 ft a sör,nagyobb keret jut a gyógyszerkutatásoknak,élén a rákkutatással,hát nem lenne szép? Több pénz jutna technológiai fejlesztésekre,vagy űrkutatásra(most őszintén, ki nem akar csillagkaput az udvarába?) Értelmüket vesztenék a társadalmi rétegek,nem lenne szegény vagy gazdag,mert midnenki egyformán juthatna sörhöz,és a spórolással,legyűrhetők a különbségek.
Még a rasszizmus is megszűnne ebből kifolyólag,mert mint tudjuk annak alapja az elégedetlenség,és lényege a felgyülemlett feszültség egyes népcsoportokon történő levezetése.De ha 60 forint a Heineken? Kit érdekel akkor,hogy ki honnan jött. A politikusokra sem lenne szükség,csak minimális mértékben,pl: hogy hozzanak sört a közértből a nyugdíjasoknak,mert 60 forintos sör mellett szép lassan kialakulna egy globális közösség,megszűnnének a határok,országok. Minden ember a Heineken 60ftos égisze alatt egyesülne,megindító kép,ugye emberek? Mennyi jót tehet velünk a 60 forintos sör,ha megvalósul. Ezért felszólítok midnenkit,vigyük véghez e nemes tettet,hogy a gyermekeink már egy olyan világban nőhessenek fel,amilyenről mi magunk is álmodtunk. Ne késlekedjünk!Most nem az a kérdés,mit teht értünk a 60 forintos Heineken,hanem hogy mi mit tehetünk a 60ftos sörért.
CSELEKEDJÜNK!!!
Frissítés: Majd elfelejtettem.Köztudott,hogy egy üveg sörben több vitamin van,mint egy fej salátában,a sör hasznos a vesekő ellen,a benne lévő anyagok segítik az emésztést,és az egészséges székletképzést.És még az orrot is tisztíccsa.