Nah hol is kezdjem.
Róla még sosem írtam,pedig már rég esedékes lett volna.
4 évig volt szerencsém majdnem mindennap látni,lévén,hogy egy osztályba jártunk.
Volt benne valami bűbájos.
Gyönyörű volt.Most is az.
Mikor mosolygott valami furcsa,leírhatatlan bizsergés futott végig az emberen.Egyszerűen jó volt a közelében leni.Ezért is szeretik az emberek.
Olyan kisugárzása van,ami a legszívtelenebb emberben is lángot gyújt.
Tényleg.
Nagyon illik rá az "este" név.
Pont olyan.Más világ.
Fekete bársonyt húz maga után,estélyibe öltöztetve a világot.A csillagokból csinál nyakéket és a Hold a brilliáns a gyűrűjén.
Az érintése olyan lehet,mint az esti szellő lágy simítása.
Azt hiszem,ennél jobban nem lehet kifejezni.
Tu es pour moi la seule musique...
qui fait danser les étoiles sur les dunes.
(Számomra csak Te vagy a zene...
aki táncra bírja a csillagokat a dombok felett.)
