Így igaz feleim.
A mi Urunk és Teremtőnk szeret úgy könnyíteni magán,hogy közben a fejünket használja céltáblának.
Az enyémet,az amigomét,vagy épp másét.
Persze,nem elhanyagolható tény,hogy mindezt olyanokkal teszi,akik meg sem érdemelték.
A legnagyobb tetvek,bűnözők,politikusok,idióták és bunkó parasztok vígan élvezik Isten napjának fényét.
Mi meg moshatjuk magunkról az égi áldást.
Megint oda jutunk,hogy kurvára nincs igazság.
Bizony nincs.
El lehet gondolkodni azon,hogy ezt eleve így rendelték e el (predesztináció rulez,ugye),vagy hihetünk azon állításoknak,miszerint saját szerencsénk kovácsai mi magunk vagyunk.
Tegyük fel,hogy rajtunk múlik.
Ezek szerint Cifi amigom és jómagam pöcsök lennénk,mert nem vagyunk képesek túllépni saját kis kicsinyes önsajnálatunkon,és így esélyt sem adunk magunknak,hogy jobb legyen.
Oly meggyőzően mondják ezt nekem,oly sokan,kik hozzám oly közel állnak,hogy kénytelen vagyok elhinni.
Na de akkor mi legyen?
Valami még mindig nincs meg.
Egy lökés,egy seggberúgás,egy parancs vagy egy "gyerünk már bazdmeg"...
Vagy épp egy ölelés,egy csók,egy kósza "szeretlek"...
És akkor ezt hogy?
Szeressem magam?Vagy álljak a tükör elé,és pofozzam fel magam?
Jó oké,befejezem.
Tényleg az kellene,hogy elhiggyük,nem úgy vanak a dolgok,ahogy azt az amigom vagy én gondoljuk.
Szép.
Mármár mesés.
Lehet holnap reggel felébredek és rájövök a megoldásra.Majd felcsörgöm Cifi amigom,hogy megosszam vele,aztán elmegyünk,lenyomunk néhány sört és felszedünk pár csajt.
Ehh...még a végén tényleg elhiszem ezt a baromságot.
Bár,ha Győzike valóságshow-sztár lett,akkor minden megeshet.
Jó hír viszont,hogy kezdek kilábalni ebből,mármint kezdem komolyan azt gondolni,hogy van értelme.
Bizony bizony.
És még csak fel sem ébredek.Mert tényleg nem álom.
Mégsem olyan elcseszett a valóság?
Ezekszerint...
Nosh ezt már nem az én reszortom eldönteni.
Cifi amigom és én pedig nekiállunk átértékelni a dolgokat.
Bár lehet egy seggberúgás tényleg jól jönne...
