Medzsik blogja

"Sétálnál velem a Duna partján?"

Miért szenved?Miért hagyom,hogy szenvedjen?Ez jár a fejemben...
Tündér nem érdemli ezt.Nem,és kész.Túl csodálatos ahhoz,hogy így bánjanak vele.
Szerelmes.Na igen.Aki szerelmes,az bolond?
Szokták mondani.Igaz is.De nem az Ő hibája.
A legrosszabb,hogy magában keres okot,és szegény még talál is.Alaptalanul,persze.
Alig ismerek hozzáfoghatót.Néha úgy érzem,csak miatta lesz a télből tavasz.
Ha látom,eszembe jut minden,ami jó és kellemes,a nyári esőtől a fuvolaszóig.
Valami lágy és meleg érzés csorog végig az ember lelkén,megtöltve vele a szívét,elméjét,minden porcikáját.
Gyönyörű.Nem tudom máshogy elmondani.Nem a szó hétköznapi értelmében.
Nem.
Igazán,egyedien,magávalragadóan,szívszaggatóan,különlegesen szép.
De persze ezt sem hiszi el.Miért is hinné.
Akitől várja a támogatást,hátat fordít neki.
Néha olyan érzésem van,hogy én többet törődöm vele,mint Ő.Ez már közröhej.
Nem tudom,mik az okok,miértek,de csak azt látom,hogy Tündér többet szenved,mint amennyi kárpótlást kapna érzelmi téren.
De ez nem az én reszortom.
Nekem csak az fontos,hogy ne essen baja.Hogy ne szenvedjen.
Boldog legyen.
Nevessen mint a nyári nap,a méhraj,a hegyi patak.
Nevessen szívből,igazán,őszintén.
Ahogy csak a Tündérek tudnak.
Megérdemli.