Ahol a két fecske egymást csókolja a rózsák felett.
Legyen az a szentélyem.S Te légy mentorom.
Adj hitet! Nem.Reményt,hogy van ki talán szeret.
Kérdezz titkomról,ha akarsz,elmondom.
Nem nagy dolog.
Apróság mint jómagam,legalábbis ezt gondolom.
Mondd,ki vagyok? Segíts kérlek! Tudnom kell...
Szeretni akarok. Segíts végre! Fázom...
De vak vagyok.S őrült,s buta,süket,néma és halott.
Egyedül vagyok a világon.
Egy macska nyávog keserűn a háztetőn.
Érzi hogy fáj,tudja mit én.Ő megért.
Leugrál a magasból,s hozzám dörgölőz.
Nekem már csak ő maradt.Úgy hívják: Remény...
Aztán felébredek és felülök az ágyon.
De Te nem vagy.Nem is voltál,csak álom...
Mosolyod a napnál is szebb reggelt virraszt.
Nevess rám kérlek,csak még egyszer.
Cserébe meghalok,csak adj egy kis vigaszt.
Más már nem számít.Élet nélküled?Nekem nem kell.
Én akartalak Téged,de én nem kellettem.
Boldog vagy már talán,persze nem mellettem.
Akarhatnék mást,hogy mindezt elfelejtsem,
De hiába akarnék.Tudom,az is mint Te,értelmetlen...
