A nagy és erős USA.Tapsoljuk meg őket.Csak bátran.
Hihetnénk hogy a pofátlanságnak vannak határai,aztán jönnek az amcsik és minduntalan rácáfolnak.De hát az amerikaiak márcsak ilyenek,legalábbis többségük.Nekik aztán nincsenek határok.Mennek ahova akarnak,tesznek amit akarnak.
Miért?
Mert megtehetik,azért.
Riogatnak terrorizmussal,szúrósszemű tevezsokékkal,meg olajválsággal,Saddam atomjával,meg amit még ki lehet találni.Jó,aláírom.A terror veszéllyel kell számolni.Sajnos van ilyen.de hogy hány szálon köthető a nagy és erős USA hoz és hogy ki kezdte,az más kérdés.
Főleg,hogy nézeteim szerint a világtörténelem két legnagyobb terrortámadását nem bozontos szemöldökű kecskepásztorok vagy észak koreai gonosz tábornokok,mégcsak nem is vodkaszagú szovjet kövületek követték el.
Ó nem.
Fél évszázada maguk az amcsik voltak.Két atommal.Hangsúlyozom:Kettővel.Az elsőnek sem volt sok értelme.De a másodiknak már csak egy.Megfélemlítés.Bizony fiaim,Sam bácsinak vaj van a füle mögött.Nem is kevés.
Aztán mesélhetnénk arról,hogy előszeretettel küldik háborúba fiaikat.Ráadásul olyan helyre,amihez aztán semmi közük.Korea,Vietnam,Szomália,Irak meg még ki tudja hány,be nem vallott térség.Talán tévedek és csak nyaraltatták a haccsereget aztán mindig konfliktus tört ki.Ilyen is lehet.
A mondás is úgy tartja:
,,Nem az a legerősebb a kocsmában,akinek a legnagyobb a hangja.Viszont az rendeli a fröccsöt."
És ők bizony csak rendelnek,rendelnek.Mi meg örülünk,hogy kiszolgálhatjuk őket,és veszekszünk a morzsákon.Csak tudnám miért.
Félreértés ne essék,semmi bajom az amerikai néppel.De a kormányuk foghatná magát és elmehetne a picsába gondolkodni egy kicsit.Rájuk férne.
Persze lehet mondani,hogy nem a mi ügyünk.Nem is az.
Még nem.
