Rózsát hozott neki.
Egy gyönyörű,vörös rózsát.Élettel teli,rikítóan vörös,perzselő virágot.
De tele volt tövisekkel.Ő mégis kezébe vette.Majd átölelte és megcsókolta lovagját.Közben szorította a rózsát.Mert minden kételye,gyanúja és balsejtelme megcáfolódott ebben a gesztusban.
Ő így hitte,és a gesztus bizonyítéka a rózsa volt.
Szerette a rózsákat,a kedvenc virága.Örült neki.Nem érdekelték a tövisek.Boldogságot érzett.Csak szorongatta a kezében egész este.Szúrták a kezét de nem törődött vele.Egyre mélyebbre fúródtak.Az egykor szép tündérkezet teljesen összekaszabolták.
Nem maradt más csak egy heges sebekkel borított tenyér.
De az már nem az övé volt.
Idővel a rózsa is elszáradt.
Csak a hegek maradtak.
