Medzsik blogja

Vannak fura dolgok az ember életében.Olyanok,ami elől menekül.
Mert fájnak.
Aztán eltűnnek,de csak hogy elfelejtsd őket,hogy azt hidd,hogy elfeledted őket.Aztán megint előjönnek,hogy megint fájjanak.Menekülsz.Futsz,ahogy tudsz.
Le lehet őket győzni,de ahhoz kell valaki.Egyedül nem megy.Mindig valaki más.
És sokszor nincs meg ez a valaki,vagy nem tud segíteni,esetleg nem akar.
Ezek a dolgok olyanok,mint a farkasok.
Mindegyik dolog egy egy farkas.Rohan utánad.Olyan közel van,hogy érzed a tarkódon a forró lihegését,hallani a foga közé ragadt hús liffegését.
Aztán neked ugrik.
De nem tép szét,nem öl meg.
Ezek a dögök okosak.
Csak belédharapnak,marcangolnak,lakomáznak.
Hogy fájjon,de utána talpraállj.
Rendbejöjj és elfelejtsd az egészet.Megnyugodj és megállj.
Míg újra elő nem bújik.
Van hogy csoportosan jönnek.
Körbevesznek és cirkálnak körötted.Egyre gyorsuló ütemben,furcsa morgásokkal.
Mint valami groteszk haláltánc.
És jön az első harapás.Térde rogysz.
Ekkor a dögök megállnak.És gúnyosan szemlélnek.
Míg fel nem állsz.Akkor ugranak rád.
De persze ugyanúgy csak megtépáznak,hogy majd minden indulhasson előről.
Te meg csak menekülsz,néha próbálsz szembeszállni.
Van hogy sikerül elkapni egy dögöt.Az felemelő érzés.
De csak futsz,rohansz előlük.Mikor ismét megállsz,Ők jönni fognak.
Sosincs vége...