Történt egyszer nem is oly rég,hogy elhatároztuk páran,megtekintjük az Alien második részét.És úgy is lett.Megkezdtük a filmezést.Kis idő múltán jött haver szólni,hogy lehet tűzriadó lesz,mert a nyolcfélen terjed a füst.Mi bátran tovább filmeztünk.
5 perc elteltével jött a szomszéd megkérdezni,hogy vajh nálunk sincs e áram.De akkor még volt.2 percre rá,nálunk is elment.A laptop átváltott akksira,mi rendületlenül folytattuk az filmezést.
Aztán beindult a sziréna.Szívtuk is a fogunk,hogy nem halljuk a filmet.Majd jött a tömeghisztéria,rémült sikolyok és gyülekezés a teraszon.Nekünk valahogy nem volt hangulatunk ilyesmihez.Kimentünk szétnézni,majd vissza a szobába.
Mikor már midnenkit kimenekítettek az épületből,döntöttünk úgy,hogy mi is lesétálunk a portára.Előtte azért még szétnéztem a szinteken,hogy mekkora a füst és hogy van e valami mozdítható érték hátrahagyva.Sose lehet tudni,ugye.
Útközben összefutottunk a tűzoltókkal.Épp arra próbáltak rájönni,hogy mi okozza a füstöt.Egyikük lerakta a poroltóját én meg a vaksötétben sikeresen felrúgtam.Sebaj,megvolt az aznapesti kaland.Aztán lenn a rémült tömegben informálódtunk meg röhögtünk egy jót pár emberrel.
Volt,aki úgy döntött,elmegy máshoz aludni,mert reggel korán kel.Végülis mindegy volt,mire odaért,már minket is visszanegedtek.De legalább sétáltam egy jót és volt időnk beszélgetni,míg kísértem.
Elektromos tűz.Kiégett az elosztó vagy tudomisén.Lényeg hogy nem volt áramunk másnap estig.Az iylesfajta technikai visszaesés érzékenyen érint.
Tény,hogy a gyertyafénynél pisálásnak is meg van a maga romantikája.Ahogy a lágyan ingó láng mellet próbálsz célbatalálni.
A mécsesekkel halványan megvilágított folyosók szinte kellemesnek hatottak.Mintha valami ódon kastély lakói lettünk volna mind.A trauma és a stresszhelyzet meg a sötétség pedig összehozta az embereket,még azokat is akik nem is beszéltek egymással a történtek előtt.
Na meg az a csend.Éles,szinte földöntúli csend honolt az egész kóterben.És minden nyugodt volt.Sosem láttam még ilyennek a kolit.
Persze voltak negatívumok.Például fellépcsőzni a nyolcadikra,az nem olyan vicces.A leolvadni készülő hűtő pedig már kiábrándító.Nem is beszélve arról,hogy egy napnyi áram és nethiány,már komolyan az ember agyára megy,és elkezd alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.Jelen esetben a civilizációs visszaesésre gondolok.
Példának okáért,én már másnap ebédre lángolt parasztkolbászt bicskáztam(!) kenyérrel.A szomszédom elkezdte növeszteni a bajszát és posztómellényt húzott.Délután már kirajzolódott előttünk,hogy ha sikerülne szerezni egy üres fémhordót,kitehetnénk a teraszra és rakhatnánk benne tüzet,hogy körbeálljuk.
Estére hálistennek minden visszaállt a régi állapotba.Megint volt villany és fűtés,búgtak a hűtők,dübörgött az erősítőnk,kopogtak a billentyűk a klaviatúrákon,újra lehetett főzni.
De azért az az éjszakai kis füst és tüzecske,a ránk borult sötétség,és a másnapi áramtalanság egy dologra biztos jó volt.
Kicsit közelebb hozott minket egymáshoz.
