Sok ember,sok különböző vágy és cél.
Nekünk is van sajátunk.
Élni.Szabadon.
Úgy,hogy a társadalom fölé helyezhessük magunk.
Nevezzetek léhűtőnek meg lustának.Legyen.Nem érdekel.
De mi nem akarunk bérből és fizetésből élni.Nem fogunk robotolni mindennap.
Nem érdekelnek a következmények.
Arra ott van a többi ember.Mi szabadok akarunk lenni.
Hinnéd vagy sem az élet akármilyen szarnak mutatkozik,mégis szép.
És ezt én mondom.
Hiteltelennek hathat,nem érdekel.
Így van és kész.
Élni úgy,ahogy mindenki akar titokban.Ezek a mi mindennapjaink.
Cigizni,cefredni, jókat enni,nevetni és felelőtlenül álmodozni a teraszon,hogy mennyi pénzt verünk majd el Monte Carloban.Hogyan fogunk krokodilt sétáltatni a tengerparton.Szép cicákat kényeztetni,sportkocsit vezetni.Hogy Urak leszünk.
De mi ezt nem is csak álmodjuk.Mi tudjuk,hogy így van,vagy legalábbis így lesz.Mert nem lehet másképp...
Nem vagyunk sem bölcsebbek,sem jobbak,sem mások.
Csak szabadok.
Minden füstpamacsban,korty italban,falat kajában,lopott csókban.Minden nevetéssel töltött pillanatban,egy darabka igazságot teszünk a sajátunkévá.
Nem igazodunk a világhoz,mi igazítjuk a világot magunkhoz.
Mert miénk a világ.
