Nem kellett soha más
csak három slukk cigaretta
meg az éjszakai plázs
erős kávé feketén
a csókod ettől édesebb
állni a parton,te meg én
hideg valóság,a hétköznapok komorak
csak mi vagyunk színesek
nem pedig bús szúrósak,komolyak.
Hadd fogjam a kezed.
Nevess,ahogy szoktál.
Halkan suttogom a neved.
Itt maradtam egyedül.
Elrohant a fél világ.
Vele Te is.Csak a szám íze keserű.
