Wickah
Valahogy elegem lett a társaságból.Úgy döntöttem,az erkélyre menekülök és a pipám füstjébe folytom bánatom.Néhány könnyed és gyors lépéssel az ajtóhoz siettem,majd kislisszantam a szabad ég alá.
Csillagfényes nyári éjszaka volt,langyos szellő borzolta a fák tetejét.A Hold fényesen ragyogott,ezüstbe borítva a látképet.Festői látvány.
Akkor láttam meg Őt.Az erkély mellvédjének támaszkodva figyelte az engem is megérintő kilátást,miközben ujjával pezsgőspohara szélén körözgetett.
Mellé könyököltem és nekiálltam a pipatömésnek.Eközben felé fordultam és egy barátságos ismerkedő mosolyt küldtem felé.
Nem felejtem el azt a mosolyt.A szeme villogott,a mosolya pedig olyan volt mint a bársony,lágy és kellemes.És a hangja!Mikor megszólalt,azt hittem rosszul hallok.Mosolyát el nem engedve üdvözölt.
-Szia!Úgy látom,unod a társaságot...
-Attól függ kiéről beszélünk... - feleltem sokatsejtetően.
-Viki vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
-Mily érdekes.Én pedig Viktor. - majd csókot leheltem a felém nyújtott tündér-kézre.
Hajnalig társalogtunk,ott kinn az erkélyen.Egyszer sem zavart meg minket senki,mintha csak érezték volna,hogy az az este különleges.Aztán reggel jött a búcsú.
De már csak otthon eszméltem fel,hogy egyikünk sem adott meg elérhetőséget.
Visszarohantam hát tegnapesti vendéglátónkhoz,hátha tud valamit.Mint kiderült,soha senki nem látta azt a lányt.Nem is tudtak róla és nem volt Viktória a vendéglistán.
Azóta hiszek a tündérekben...
Nicole
Gyönyörű.
Még csak magam elé sem kell idéznem a mosolyát.Mert ott van.Szinte beleégett a retinámba,mikor először megláttam.Annyira fantasztikus.
Sosem felejtem el azt a pillanatot.
Olyan volt,mint mikor évekkel ezelőtt először láttam naplementét a Dunán.
Csak álltam ott,értelem és magyarázat nélkül,hogy hogy lehet valami ennyire magával ragadó,és végigfutott rajtam az a jól ismert bizsergés,amitől elzsibbadtak még az ujjaim is.
A nevetése olyan mint a méz,édes és aranyló.Ahogy Ő maga is az.
Az egyik legfeltűnőbb és legszebb jelenség akit valaha láttam.
És azok a gyönyörű macskaszemek.Teljesen a hatásuk alá kerül az ember.Képtelen vagy levenni róluk a tekinteted.
Elég egyszer bekerülni a bűvkörébe,többé nem fogsz tudni kimászni.
De magadtól nem is akarsz majd...
