Medzsik blogja

Friss topikok

Linkblog

34

2009.11.05. 17:01 | Medzsik | komment

Most ébredtem.
Nehezemre esik nem arra gondolni,
pár pohárral most milyen jó lenne.
Kis füstöt mellé,drága nikotint
és talán még ami hiányzik,a jazz zene.
Álmosan kávét főzök.
Zaccosat,feketét,édeset.
Már a zuhany alatt bagót szívok,
kifinomult művészet.
Tegnap részegen elhagytam a kalapom,
Most meg havat köhög az ég.
Tüdőmre rakódik lassan a kátrány,
nyakamra a jég.
Egyedül vagyok.Megsétáltatom a kutyát,
magamnak kivasalok.
Fizetek számlát is,meg betétcsekket,
intézek mindent,ami hivatalos.
Aztán este presszó,pub,kocsma,
enyém a város.
A program füst,dallamok,alkohol.
Csak a szokásos.
Az utolsó pohárnál menetrend szerint
megremeg a kezem.
Az a pár korty így adja tudtomra,
felnőtt lettem.

Címkék: vers

Ünnep

2009.03.23. 00:08 | Medzsik | komment

Rossz helyen kopogtatsz,
Ideát bódulatot szüretelnek.
Nyelvek a torkokban,
Orgia lett,ünnep helyett.
Kifolytak magukból a dolgok,
Most egymásból lakomázunk.
Állj be közénk!Bár kicsit megterhelő.
Pokolra jutsz,de csak utánunk.

Kezembe harap a borospohár,
Vérből keverek frissítőt.
Rám nevet a sárfehér Hold,
Érte szól a köszöntő.
Legyen áldott Dionüszosz,
Mindenki döntse serlegét!
Ha a Nap majd megfojtja az éjjelt,
Elmúlhat a szenvedély.

Egészségünkre

2009.01.27. 07:49 | Medzsik | komment

Csaptunk egy görbe estét,bár a vége féresikerült.                        
Leszögezném kérem,én senkit sem hibáztatok.
Sok midnen megeshet,őrült dolgok is.
Így jár,aki minden nap tart egy kis ivászatot.

Kérem,én a pincért sem akartam bántani.
Drága Főúr,könyörgöm higgye el nekem,
Az a pofon sem volt szándékos
Csak kicsit gyenge az idegrendszerem.
 
Páran már ígyis elittük a lakbért,
Bánkódni ráérek majd mikor felébredek.
De még nem kelt fel a nap,és van mit elköltenünk.
És amíg ez így van, nem leszek elégedett.

Sajnálom a mai estét,hogy ily furán alakult
Az ötlet jó volt,csak hát,visszafelé sült el.
Ígérem holnap abbahagyom az ivást,
Csak ma még hagyjatok.Utoljára.Egyszer.
 
És hát így történ Biztos Úr,biztos,mint hogy állok.
Sőt!Ha jobban megismer,lehet kevésbé büntet.
Hogy lássa jó szándékom,inkább megkínálom:
Egy pohárka sose árthat.Egészségünkre!

 

Címkék: vers

1

2009.01.05. 19:19 | Medzsik | komment

Válaszokat keresek,bár magam sem tudom
Mi volt a kérdés,vagy  ki tette fel.
De látod most mégis itt állok a világ szélén,
Cigarettát szívok és mosolygok.
Nem lenne rá okom,hisz közel a vég.
Mögöttem összeomlott házak,zokog a világ.
A hidakat rég felégették és csaholnak a veszett kutyák.
Átvágott torokkal ordítanak a szárnyafosztott angyalok.
Arcomon mégis szerény mosoly és ez már a harmadik szál.
Rajtam kívül senki sem érti az okát.
De én láttam rosszabbat.Rosszabbat mint a pusztulás.
Üres volt minden.Se élet se halál.
Nem voltak városok és nem énekelt madár.
Egyedül voltam a világon.Nem volt víz amiből igyak.
Nem tudtam mit enni.Nem ölelt vagy szólt hozzám senki.
Mikor minden üres és füledbe mar a savanyú csend
Megérted mennyi minden értékes.
Fáj amit most látsz?Egyszer ennek is vége lesz.
Minden újrakezdődik.A halál meg elmehet.
Szívj el Te is egy cigarettát.
Ne szólj semmit,ha félnél karonfoglak.
Isten hozott a pokolban.

Címkék: vers

25 év

2008.12.25. 20:06 | Medzsik | komment

Hölgyeim és Uraim,
Néhány percet kérek.
Mondanék pár szót,
Méltatnék 25 évet.
Két ember egymás mellett,
Leéltek fél emberöltőt.
Ebből az alkalomból,
Hallhatnak köszöntőt

Az élet nem keresztrejtvény.
Talány persze akad,ez igaz.
De egy titok a fontos:
Férfinak csak Nő adhat vigaszt.
Noha nem minden közös,
Egymásnak teret hagynak.
Lehet ezen múlt,
hogy most is együtt vannak.

Néha a Férfi gondolkodva búg,
Mint gépmadár az égen.
"Bonyolult gépeket építek,,
Ezt a Nőt akkor sem értem."
A Nő meg persze,kicsit pimasz.
Néha szimplán csalfa.
Válasza mindig akad,
Magát sose hagyja.

De ha azt kérdeznéd tőlem,
Mégis mi fogja össze őket?
Hát barátom,
ilyenről ne kérdezd Költődet.
Most az egyszer mégis megsúgom:
Egyszavas a megoldás.
Vízszintes,kilenc betű.
Annyi csak:Boldogság

Címkék: vers

Nem kellett

2008.12.22. 22:33 | Medzsik | komment

Nem kellett soha más
csak három slukk cigaretta
meg az éjszakai plázs

erős kávé feketén
a csókod ettől édesebb
állni a parton,te meg én

hideg valóság,a hétköznapok komorak
csak mi vagyunk színesek
nem pedig bús szúrósak,komolyak.

Hadd fogjam a kezed.
Nevess,ahogy szoktál.
Halkan suttogom a neved.

Itt maradtam egyedül.
Elrohant a fél világ.
Vele Te is.Csak a szám íze keserű.

Címkék: vers

2

2008.10.31. 21:10 | Medzsik | komment

Kábítanak az esték,
hazug,furcsa alakok.
Mámoros szempárok,
lemosható mosolyok.
Üres,hideg tömeg,
mindenki egyedül.
Nem ismerik egymást,
de mind ide menekül.

Ilyenek vagytok,
fájdalmas kis életek.
Hidd el azt,hogy boldog vagy
és meglelted a lényeget.
Még egy pohár hidegvér.
Kenyér és virtus a népnek
Néhány slukk cigaretta,
Titokban izzó álomképek.

Tegyétek amit elvárnak,
jobb úgy sem lesz soha.
Mondjatok le mindenről,
én meg maradok ostoba.
Dobjatok félre,
csak tudjam,ki vagyok.
Nem én leszek az,
Aki annyi mindent kihagyott.

Más az élet nekem
és más nektek.
Én még őszintén élek,
írok,mondok,szeretek.
Nekem megmarad az érzés,
Nektek eltemetett vágyak.
Én az idegen a ködben,
Ti meg mások,akik másokat várnak.

 

Címkék: vers

Barakk

2008.10.25. 00:38 | Medzsik | komment

Pocsék dolog az összetartozás.

Tudja ezt mindenki.De mi valahogy jobban át is érezzük.Zé,Légiós,Skúló meg persze én.Négyen alkotunk egy rajt.Mint a testvérek.Nagyon rossz testvérek.Nem amolyan "mindent megosztunk,mert szeretjük egymást",jótestvérek.Inkább azok a "mindent megosztunk,mert tudjuk,ha nem,úgyis lenyúlják a többiek" testvérek.

Mikor beléptem ide,gondoltam a poklot kapom.Legalábbis Légióson ezt láttam,Ő már lehúzott 5 évet Francia zászló alatt.Aztán jött ez.

Más.Finoman szólva is.

Konkrétan nevünk sincs.Csak a Légió.Nem idegen meg franica vagy spanyol.Csak így nagybetűvel: A Légió.

Kicsit oylan,mint egy elcseszett üdvhadsereg.A világ midnen tájáról kaptunk idiótákat.És mégis jó itt.Persze meg kell hagyni,túl sok dolgunk nincs.A kiképzés három hónap volt.Már ha jól emlékszem.A barakkban főzött fügepálinka,és a marokkói hasis veszélyes párosítás.Jobbára a városban lógtunk.Kaszinót fosztottunk vagy turista csajokat hajtottunk.

Zé mindig a "repeszek által" okozott hegeire vágott fel.Pedig csak kiesett a hintából mikor 9 éves  lehetett.Persze harcolt három fronton.Kitüntetései is voltak.Csak elvették mert megütött egy tisztet,mikor halálba akarta küldeni a társaival.Igazi hős típus.Piával meg cigivel.Amoylan Rambo Light.Cukor nélkül.De helyén van az esze és a szíve.nem ártana soha senkinek,ha csak fle nem húzzák.És mocsokmód ravasz tud lenni.

Légiós más eset,rajta van seb,amit golyó ütött.Ő vert is meg tisztet,nem hogy leütötte.A poklot is látta,de visszajött.Mikor erről mesél,midnig azzal zárja: "Mert nem tetszett..."
Ezt el is tudom hinni.Másfelől viszont,még midnig ugyanaz a figura akivel kölyökkorunkban egymás agyára mentünk.Igazi állat.Bevállalós,és ha mond valamit,azt komolyan is gondolja.

Skúlóról nemsokat tudok.Szerintem már tinédzserkorában szétszívta az agyát.Mikor idekerült is látszott rajta,nem igazán van vele tisztában hogy reggae partira jött-e,vagy csak lement a sarki boltba sörér.Az elsőszámú dílerünk.És mindig tud érdekes sztorikat mesélni.Egyszarvúakról,meg törpékről,meg az előző életeiről.Fura fazon.

Mesélhetnék a körletünkről is.De aki már látott mondjuk egy egyetemi kollégiumot,az otthonérezné magát.Nem igazán emlékeztet egy fegyveres alakulat pihenőhelyére.Nem illik a képbe többek közt egy,az araboktól bugázott 160 cmes TV,a bőrkanapé,a falra ragasztottsöröscímkék és rendszámok.Barakkokban amugy is ritkák a franciaágyak.Nálunk pedig kapásból négy van.A jacuzzi pedig igazáól csak érzéki csalódás.

Jó,nem hangzik hitelesnek.De van rá magyarázat.Mikor megtudták,hogy Légiós már előtte is volt kötelékben,rögtön megtették körletvezetőnek.Na igen.Ezzel a döntéssel lehet vitatkozni.De mi jól jártunk.Öreg cimborám ezekután meghatározta az elsődleges küldetésünk: tartalékba kell magunkat helyeznünk,hogy frissek és csapáskészek legyünk,mikoris az ellenség megpróbálja elfoglalni a Holdat(!).És ezt a feletteseink benyelték.Még jó,a legtöbb el sem olvassa mit ír alá,csak firkant kettőt és int,hogy tovább.

Na igen.Szép is így.Konkrétan nem csinálunk semmit.Néha Skúló fegyvert takarít,oylankor vkit általában bevisznek a tábori sebészhez,hogy szedje ki a golyót.Néha elfogy a szesz meg a mokk.Olyankor eluralkodik a pánik.De többnyire izgalommentes az élet.

De hát iylen itt nálunk a Barakkban,a Légió zászlaja alatt.

Miénk a világ

2008.04.28. 21:41 | Medzsik | komment

Sok ember,sok különböző vágy és cél.
Nekünk is van sajátunk.
Élni.Szabadon.
Úgy,hogy a társadalom fölé helyezhessük magunk.
Nevezzetek léhűtőnek meg lustának.Legyen.Nem érdekel.
De mi nem akarunk bérből és fizetésből élni.Nem fogunk robotolni mindennap.
Nem érdekelnek a következmények.
Arra ott van a többi ember.Mi szabadok akarunk lenni.
Hinnéd vagy sem az élet akármilyen szarnak mutatkozik,mégis szép.
És ezt én mondom.
Hiteltelennek hathat,nem érdekel.
Így van és kész.
Élni úgy,ahogy mindenki akar titokban.Ezek a mi mindennapjaink.
Cigizni,cefredni, jókat enni,nevetni és felelőtlenül álmodozni a teraszon,hogy mennyi pénzt verünk majd el Monte Carloban.Hogyan fogunk krokodilt sétáltatni a tengerparton.Szép cicákat kényeztetni,sportkocsit vezetni.Hogy Urak leszünk.
De mi ezt nem is csak álmodjuk.Mi tudjuk,hogy így van,vagy legalábbis így lesz.Mert nem lehet másképp...
Nem vagyunk sem bölcsebbek,sem jobbak,sem mások.
Csak szabadok.
Minden füstpamacsban,korty italban,falat kajában,lopott csókban.Minden  nevetéssel töltött pillanatban,egy darabka igazságot teszünk a sajátunkévá.
Nem igazodunk a világhoz,mi igazítjuk a világot magunkhoz.
Mert miénk a világ.


Címkék: miénk a világ

Nekem

2008.03.20. 01:15 | Medzsik | komment

Nekem a füst nem szenvedély,inkább csak barátom.
Neked már rég megszokás.Ezt őszintén sajnálom.

Nekem egy pohár ital,mindössze kedvtelés.De neked két üveg kell.
Hogy felejtsd a tegnapot és a mát,fakó,üres szemekkel.

Nekem még hír egy újságcikk.Neked csak igaz.
Te keresed én nem,de mégsem kapunk vigaszt.

Ketten különbözünk,mégis egyek vagyunk.Te és én.
S rontjuk,javítjuk vagy épp cseréljük egymás szerepét.

Címkék: vers

Füst

2008.03.08. 00:44 | Medzsik | komment

Egy hosszú,idegölő,fárasztó nap után,mikor lehúzol 12 órát,és mindenki téged baszogat,kiülsz a lépcsőre,előveszed a kopott pipád,és rágyújtasz.Mellé egy kis sör,vagy bor.Nem sok,csak annyi,hogy legyen mit kortyolni.
Ilyenkor aztán a létező legtöbb bölcsességel és nyugalommal,olyan eszméletlen igazságok fogalmazódnak meg benned,öltenek alakot,foszlanak szét és úsznak el,hogy magad is meglepődsz.
Pedig csak a füst az oka.
Az a kékes amorf valami.Ami él.Meg nem is.Lényeg,hogy önálló akarata van és nehezebb befolyásolni,mint hinnéd.
Károsnak káros.Sokminden az.De van egy tulajdonsága,ami más dolgok fölé emeli.
Ahogy keresztüljárja a tested,megtisztít.Magával húzza a stresszt,fáradtságot,haragot,félelmet,könnyeket.Megújít.Helyrerak.
Az hogy eközben,rövid időre tiéd a világ összes bölcsessége,szintén a füstnek köszönhető.
De a füst csak hoz és visz,megkötni nem tud.Ha nem kapod el a lényeget.Száll tovább alaktalanul,ki az ablakon.
Pamacsokban vagy karikákban.

Vers

2008.02.18. 00:36 | Medzsik | komment


Ahol a két fecske egymást csókolja a rózsák felett.
Legyen az a szentélyem.S Te légy mentorom.
Adj hitet! Nem.Reményt,hogy van ki talán szeret.
Kérdezz titkomról,ha akarsz,elmondom.
Nem nagy dolog.
Apróság mint jómagam,legalábbis ezt gondolom.

Mondd,ki vagyok? Segíts kérlek! Tudnom kell...
Szeretni akarok. Segíts végre! Fázom...
De vak vagyok.S őrült,s buta,süket,néma és halott.
Egyedül vagyok a világon.

Egy macska nyávog keserűn a háztetőn.
Érzi hogy fáj,tudja mit én.Ő megért.
Leugrál a magasból,s hozzám dörgölőz.
Nekem már csak ő maradt.Úgy hívják: Remény...

Aztán felébredek és felülök az ágyon.
De Te nem vagy.Nem is voltál,csak álom...

Mosolyod a napnál is szebb reggelt virraszt.
Nevess rám kérlek,csak még egyszer.
Cserébe meghalok,csak adj egy kis vigaszt.
Más már nem számít.Élet nélküled?Nekem nem kell.

Én akartalak Téged,de én nem kellettem.
Boldog vagy már talán,persze nem mellettem.
Akarhatnék mást,hogy mindezt elfelejtsem,
De hiába akarnék.Tudom,az is mint Te,értelmetlen...

Címkék: vers

Pillanat

2008.02.15. 22:56 | Medzsik | komment

Pillanat

Mondhatnak bármit,talán tényleg helytelen.
De a világ nem kell nekem.
Szeretni bűn.Ha így tartják,ám legyen.
Akkor bűnös leszek.
Érteni akartalak, s azt hiszem,összejött.
Ez már így marad.
Találtunk olyat,ami valahogy minket összeköt.
Úgy hívják: a pillanat.
Marad a mosoly,a hangod,a kedves szavak.
Marad sok emlék.
Ez így nem túl sok,ettől még nem lesz tavasz.
De én csak ennyi lennék.
Kedved ne szegje semmi,lesz még szebb.
Nyílnak neked még a rózsák.
Ne add fel,maradj önmagad,ez csak a ma,nem a végzet..
A vörös szirmok már a nyarat hozzák.

Pour ma Fée...:)

Címkék: vers

Rózsa

2008.02.02. 00:11 | Medzsik | komment


Rózsát hozott neki.
Egy gyönyörű,vörös rózsát.Élettel teli,rikítóan vörös,perzselő virágot.
De tele volt tövisekkel.Ő mégis kezébe vette.Majd átölelte és megcsókolta lovagját.Közben szorította a rózsát.Mert minden kételye,gyanúja és balsejtelme megcáfolódott ebben a gesztusban.
Ő így hitte,és a gesztus bizonyítéka a rózsa volt.
Szerette a rózsákat,a kedvenc virága.Örült neki.Nem érdekelték a tövisek.Boldogságot érzett.Csak szorongatta a kezében egész este.Szúrták a kezét de nem törődött vele.Egyre mélyebbre fúródtak.Az egykor szép tündérkezet teljesen összekaszabolták.
Nem maradt más csak egy heges sebekkel borított tenyér.
De az már nem az övé volt.
Idővel a rózsa is elszáradt.
Csak a hegek maradtak.

 

Az atomtámadás jogát fenntartjuk

2008.01.27. 00:38 | Medzsik | komment

A nagy és erős USA.Tapsoljuk meg őket.Csak bátran.

Hihetnénk hogy a pofátlanságnak vannak határai,aztán jönnek az amcsik és minduntalan rácáfolnak.De hát az amerikaiak márcsak ilyenek,legalábbis többségük.Nekik aztán nincsenek határok.Mennek ahova akarnak,tesznek amit akarnak.

Miért?

Mert megtehetik,azért.

Riogatnak terrorizmussal,szúrósszemű tevezsokékkal,meg olajválsággal,Saddam atomjával,meg amit még ki lehet találni.Jó,aláírom.A terror veszéllyel kell számolni.Sajnos van ilyen.de hogy hány szálon köthető a nagy és erős USA hoz és hogy ki kezdte,az más kérdés.

Főleg,hogy nézeteim szerint a világtörténelem két legnagyobb terrortámadását nem bozontos szemöldökű kecskepásztorok vagy észak koreai gonosz tábornokok,mégcsak nem is vodkaszagú szovjet kövületek követték el.
Ó nem.
Fél évszázada maguk az amcsik voltak.Két atommal.Hangsúlyozom:Kettővel.Az elsőnek sem volt sok értelme.De a másodiknak már csak egy.Megfélemlítés.Bizony fiaim,Sam bácsinak vaj van a füle mögött.Nem is kevés.

Aztán mesélhetnénk arról,hogy előszeretettel küldik háborúba fiaikat.Ráadásul olyan helyre,amihez aztán semmi közük.Korea,Vietnam,Szomália,Irak meg még ki tudja hány,be nem vallott térség.Talán tévedek és csak nyaraltatták a haccsereget aztán mindig konfliktus tört ki.Ilyen is lehet.

A mondás is úgy tartja:
,,Nem az a legerősebb a kocsmában,akinek a legnagyobb a hangja.Viszont az rendeli a fröccsöt."

És ők bizony csak rendelnek,rendelnek.Mi meg örülünk,hogy kiszolgálhatjuk őket,és veszekszünk a morzsákon.Csak tudnám miért.
Félreértés ne essék,semmi bajom az amerikai néppel.De a kormányuk foghatná magát és elmehetne a picsába gondolkodni egy kicsit.Rájuk férne.

Persze lehet mondani,hogy nem a mi ügyünk.Nem is az.

Még nem.

Bob

2008.01.20. 01:55 | Medzsik | komment

Beszélnék kicsit a személyes szigetemről.Van valami,azaz valaki,aki több figyelmet érdemel,mert életműve,tapasztaltsága és kisugárzása mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Igen.Bob.

A mindig mosolygó,barátságos színesbőrű csapos.Szigetem legjellegzetesebb figurája.Mindig kedves,előre tudja mit akarsz.És végtelen bölcsesség sugárzik a szemeiből.Mindez nem véletlen.Bob múltja sokkal többet tartogat,mint ahogy azt elsőre gondolnánk...

New Orleansban született.Apja még születése előtt titokzatos körülmények között eltűnt.Anyja belehalt a szülésbe.Egyedüli gyerekként nőtt fel,a nagyanyja nevelte.Bár sokat kérdezgettem,sosem árulta el igazi nevét.A nagymamájára is csak úgy utalt,mint a "Nagyi" vagy ahogy mindenki hívta: "Welta Mama".Ahogy Bob elmondta,az öreg nagy szeretettel és gondoskodással nevelte.Egy étteremben dolgozott szakácsként.Ami érdekesebb,Vudu papnő volt.Az egész környék hozzájuk járt gyógymódokért,segítségért,vagy csak egy tál jó húslevesért.Épp emiatt talán,Bob  maga is jártasságot szerzett sokféle szertartásban és egyéb számomra hókuszpókusznak tűnő dologban.Sokszor beszélt Welta Mamáról:

,,Emlékszem mikor még 6-7 éves lehettem,a Nagyi milyen sokat mesélt nekem a mocsárról és furcsa dolgokról,amiket Te Miszter,nem érthetsz meg.Ha rossz voltam,és rám akart ijeszteni mindig mesélt a Hosszú Fickóról,aki a mocsarakat járja,és a csontvázkutyáival gyerekekre vadászik,hogy megehesse őket és elrabolhassa a lelküket.Mindig a frászt hozta rám azzal a mesével...Aztán évekkel később,egy ködös éjszakán tudtam meg,hogy nem csak kitalálta...''

Tinédzser koráról nem sokat tudok.Csak annyit,hogy egy helyi banda tagja lett,majd később a vezére.Kicsit talán itt kezdett beletanulni az emberekkel való különböző bánásmódokba és kezdett kialakulni kiváló kommunikációs képessége.A bandát hamar otthagyta,és elindult egy jobb irányba .Elvégezte a főiskolát.Két évet dolgozott egy vállalatnál,amiről semmit sem tudok,csak az hogy nagyrabecsült tagja volt,és  elég szép jövedelemmel honorálták szolgálatait.

Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve előbb végigjárta az El Caminot,majd beállt a Francia Idegenlégióba,igaz a kiképzés után 9 hónappal megszökött.Hazatérve beállt a seregbe.
Ott szinte azonnal kiszúrták adottságait és a CIA hoz került.
Ha erre terelődik a szó csak mosolygva annyit mond:"Tudja Miszter,mindenkinek megvannak a saját titkai..."
Gondolom itt tett szert a legkülönfélébb tapasztalatokra,amiből bölcsességét eredeztethetem...Meg persze tetemes vagyonának egy részére.

Idővel otthagyta a CIA t és Afrikába ment(a szigetem szomszédságába).Csempészkedni kezdett és bár tagadja,ez azóta is tart.Ismerettségemet egy helyi fegyveres konfliktus során kötöttem vele.Egy nap alatt kétszer mentettem meg az életét,persze ő háromszor az enyémet...Akkor egy helyi bárban csaposkodott.Mint mondta azért,mert megölné az unalom,ha csak tengene egész nap és mert szeret ismerkedni.

A mai napig nem sikerült összeszámolnom hány nyelvet beszél.Abban sem vagyok biztos,hogy létezik e olyasmi,amihez nem ért.Meglepő hogy mennyire fontos szerepet játszik szigetem életében,pedig szinte  nem is ismerem.Idestova 4 éve csapos a parti bárban,továbbá ő intézi a sziget ügyeit a távollétemben.

Sokminden történt az eltelt években,de egy ideje biztos vagyok valamiben.
Bob volt,Bob van, és amíg Én leszek,addig lesz Ő is...

Hav

2008.01.04. 21:36 | Medzsik | komment

Elvtársak!

Én tisztelem,becsülöm szeretem mindegyiküket.Felnézek magukra.Aláírom,hogy munkásságuk,életművük hozzátett valamit a nagy egészhez.
Megértem azt is hogy azt mondják,joguk van pihenni.

De kérem,Elvtársak!
A munka forntján kell harcolnunk,a közjó érdekében.

Én szeretem a telet,ahogy mindenki.A havat is.Megszépíti a városunk látképét,bevonja fehérrel az utcákat.Persze evvel nem becsmérelni próbálom a KPM-es elvtársak dolgosságát és szakmáját.Nem célozgatok arra,hogy az utcák ápolatlanok.Én nem.
Pedig tehetném.

De kérdemén Drága Elvtársak,kérdem én:Mi lesz azzal a hóval ?
Mert szép és jó.Csak közlekedni nem lehet rajta.
A szeretett állam,és az önkormányzat eltakarítja.Hisz' ez a dolga.
De nem mindenütt!Azokkal a részekkel mi lesz ?
Csak nem válik szégyenünkre?

Kérem Önöket Elvtársak,szánjanak rá 5 percet és kicsit ápolják az Önökre eső közterületet.Mert ez nem csak erkölcsi kötelességünk.Ez az érdekünk.
A szebb jövő velünk épül.És abban nincs helye havas utcáknak.

Hát kapjanak lapátra és tegyék amit kell.Itt nincs élni és élni hagyni.
Aki nem velünk,az ellenünk.És a hó biz nincs velünk.
Mennie kell.

Köszönöm a figyelmet,Elvtársak!

Bajtársak III.

2007.12.28. 00:55 | Medzsik | komment

Kipattant a szemem.A hátamon feküdtem,a kezem  homokba ért.Hallottam a tenger zúgását és pálmafák bólogattak felettem.Felültem és próbáltam összeszedni a gondolataim.A rajtam lévő ruhák nem tűntek ismerősnek.Fehér vászonnadrág,sportcípű,rövidujjú ing.
Egyáltalán hogy kerülök én ide ?
Vegyük sorba:
Tegnap este sör,aztán Mark hazacipelése,végül magam pakoltam ágyba.
Otthon,a lakásomon.

Jaj bazdmeg.Márk.

Most hol vagyok?

Biztos álmodom.Az öncspikedés és a pofon sajnos nem használt.Akkor mégsem álmodom?
Ekkor csapta meg a fülem a zeneszó.Mivel kezdtem magam elunni a parton ücsörögve és érdekelt honnan jön a zene.Nekiláttam a sziget feltárásank.Végigsétáltam a parton.

Ez a hülye megint megcsinálta.

Aztán egy kiugró facsoport mögött elém tárult a bár,a lampionok,emberek,asztalok,székek és tábortüzek rajzolta életkép.De furcsamód valahogy,egyre jobban hatalmába kerített az az érzés,hogy minden rendben van.Magától értetődőnek tűnt a bár és a többi dolog.
A pulthoz sétáltam.A néger csapos vigyorogva üdvözölt.
-Estét Uram.barnaby vagyok.Parancsol valamit inni?
-Jólesne.Sajnos azonban úgy tűnik,elhagytam a pénztárcám.
-Arra nem lesz szüksége.Ingyen van az ital.
-Akkor kérek egy whiskyt szódával.Meg pár választ.
Elémvarázsolt egy poharat.A pultalól elővett egy üveg 100 Piperst,felszódázta,jegelte és elémrakta.
-Egészségére.Meglátjuk miben segíthetek.
-Hol a fenében vagyok?
Sejtelmesen vigyorog tovább,és teljes nyugalommal válaszol.
-Ahol lennie kell,a paradicsomban.Hol máshol?
Próbálok nem kiakadni a válaszon.Csak elteszem magamban.
-És hogy kerültem ide?
-Azt sajnos én sem tudom.De kérdezze az urat,akivel érkezett.Ott ül maga mögött.
Ezzel egy asztalra mutat.Az asztalnál ül egy velem egykorú tag.Terepszínű gatyában,csupasz felsőtesttel.Sört szopogatva.Kezében szivar.Mikor meglát mosolyra húzza száját,és integet.
-Hát Barnaby,kösz mindent.Még látjuk egymást.
-Nincs mit uram.Szép estét.
Leülök az ismerős vigyor mellé
-Szevasz Mark.
-Helló Öreg.
-Megint egy hülye tréfa?
-Szerintem nem hülye.Te mondtad mindig ,hogy kamázod a Karib-flesset.
-Azt kamázom is.De leszokhatnál róla,hogy altatót keversz a piámba,és elrabolsz.
-Miért,azthittem Kanada tetszett...
-Egyszer visszakapod cseszdmeg...
-Sejtem.A cuccaim?
-Fönn a hotelben.Kérsz egy szivart?
-Ide vele.Csak hogy tudd.Gyűlöllek.
-Tudom,nyugi.Na,mi lesz? Belevetjük magunk az éjszakába és felcsípünk kettő vagy több szemrevaló hölgyet,avagy sem?
-Mit gondolsz ? Ha már elcipeltél ide...
-Nagyszerű.Látod,ezért vagyunk mi barátok.
-Együtt jóban,rosszban,baromságban.
-Holtunkiglan.
-Holtunkiglan.

Palackposta

2007.12.11. 17:58 | Medzsik | komment

Nálam az igazság,gondolhatnánk.Oldalakon keresztül játszom a bölcset,pedig semmi sincs mögötte.Én már csak iylen vagyok.Azt hinnénk,közéleti ember volnék.

Talán.Tény hogy az egész szakom megismer.Én meg kb 20 embert.Bunkóság,persze.Inkább lustaság.Csak kevés órán voltam.Amin megjelentem,ott meg elég emlékezetes lehettem.Szép is ez gyerekek.

Pedigpedig.

Elrekesztem magam.Van egy fasza kis szigetem.Azt mondom vannak Ők meg Én.Plusz pár ember,aki néha látogat,vagy akit néha áthívok.Önmagam száműztem.Van ilyen.Lakatlan szigetről meg az embernek borosüvegben illik üzenni,vérrel letépett pólódarabra írt üzenettel.
Kihagyom.

De ha üzennék,akkor sem lenne benne túl sok minden.

A lényeg hogy vannak olyan emberek az életemben,akiket nagyon szeretek.Leírom mégegyszer. Nagyon Szeretek.Csak éppen,néha nem így jön le.Sajnálom.Hihetetlenül.De nem szándékos.Ha valamit szándékkal teszek,az épp arról szólna,hogy megvédjem,ápoljam,pártoljam őket.Ha mégis bántom őket valamivel,akkor arra megvan az okom.És az sem saját indíttatású.Nem.Róluk szól.

Más dolgok is akadnak.Furcsa változások a kapcsolatokban.Amitől talán meg is ijednek bizonyos emberek.Sajnálom.Nem tehetek róla.De én tudom kezelni.Tehát nem kell belőle nagy ügyet csinálni.

Bizalom.Nekem ez kell.Ha valaki elveszti a belém vetett hitét és bizalmát.Azzal jobban megtapos,mint ha megofsztana a mindennapi sörömtől,vagy fizikailag bántalmazna.

Szóval ezt írnám le.Persze közben koktélt szürcsölnék és egy gyönyörű hölgy kényeztetne.Aztán úsznánk a tengerben,elmennénk sétálni a naplementében és a homokkal borított tengerparton aludnánk.Már ha aludnánk.Meg lenne egy kis bár a parton.Egy néger csapossal,akit Bobnak hívnak.Lennének ismerősök is.Mert nélkülük én sem volnék.Meg lenne hajnalig buli.

Meg persze azok akiket szeretek.Akik ott vannak a szigeten.Mert a sziget nem létezik számukra valójában.Akiket szeretek,azoknak nem több egy ábrándnál,ötletnél,kósza álomnál.Mert ők velem vannak.Szinte mindig.Ez számít csak.
Ők,akiket nem rekesztek ki.

De ha egyedül vagyok.Összeveszek azzal akit szeretek és fontos nekem.vagy ha épp unatkozom.Nos akkor ott a part, a pálmafák,ott van Bob és a koktélok.

A sarokban pedig félig portól fedve,benne egy megsárgult üzenettel,ott pihen egy ócska borosüveg.












Bob 

Szükségállapot

2007.12.10. 12:39 | Medzsik | komment

Történt egyszer nem is oly rég,hogy elhatároztuk páran,megtekintjük az Alien második részét.És úgy is lett.Megkezdtük a filmezést.Kis idő múltán jött haver szólni,hogy lehet tűzriadó lesz,mert a nyolcfélen terjed a füst.Mi bátran tovább filmeztünk.

5 perc elteltével jött a szomszéd megkérdezni,hogy vajh nálunk sincs e áram.De akkor még volt.2 percre rá,nálunk is elment.A laptop átváltott akksira,mi rendületlenül folytattuk az filmezést.

Aztán beindult a sziréna.Szívtuk is a fogunk,hogy nem halljuk a filmet.Majd jött a tömeghisztéria,rémült sikolyok és gyülekezés a teraszon.Nekünk valahogy nem volt hangulatunk ilyesmihez.Kimentünk szétnézni,majd vissza a szobába.

Mikor már midnenkit kimenekítettek az épületből,döntöttünk úgy,hogy mi is lesétálunk a portára.Előtte azért még szétnéztem a szinteken,hogy mekkora a füst és hogy van e valami mozdítható érték hátrahagyva.Sose lehet tudni,ugye.

Útközben összefutottunk a tűzoltókkal.Épp arra próbáltak rájönni,hogy mi okozza a füstöt.Egyikük lerakta a poroltóját én meg a vaksötétben sikeresen felrúgtam.Sebaj,megvolt az aznapesti kaland.Aztán lenn a rémült tömegben informálódtunk meg röhögtünk egy jót pár emberrel.

Volt,aki úgy döntött,elmegy máshoz aludni,mert reggel korán kel.Végülis mindegy volt,mire odaért,már minket is visszanegedtek.De legalább sétáltam egy jót és volt időnk beszélgetni,míg kísértem.

Elektromos tűz.Kiégett az elosztó vagy tudomisén.Lényeg hogy nem volt áramunk másnap estig.Az iylesfajta technikai visszaesés érzékenyen érint.

Tény,hogy a gyertyafénynél pisálásnak is meg van a maga romantikája.Ahogy a lágyan ingó láng mellet próbálsz célbatalálni.
A mécsesekkel halványan megvilágított folyosók szinte kellemesnek hatottak.Mintha valami ódon kastély lakói lettünk volna mind.A trauma és a stresszhelyzet meg a sötétség pedig összehozta az embereket,még azokat is akik nem is beszéltek egymással a történtek előtt.

Na meg az a csend.Éles,szinte földöntúli csend honolt az egész kóterben.És minden nyugodt volt.Sosem láttam még ilyennek a kolit.

Persze voltak negatívumok.Például fellépcsőzni a nyolcadikra,az nem olyan vicces.A leolvadni készülő hűtő pedig már kiábrándító.Nem is beszélve arról,hogy egy napnyi áram és nethiány,már komolyan az ember agyára megy,és elkezd alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.Jelen esetben a civilizációs visszaesésre gondolok.

Példának okáért,én már másnap ebédre lángolt parasztkolbászt bicskáztam(!) kenyérrel.A szomszédom elkezdte növeszteni a bajszát és posztómellényt húzott.Délután már kirajzolódott előttünk,hogy ha sikerülne szerezni egy üres fémhordót,kitehetnénk a teraszra és rakhatnánk benne tüzet,hogy körbeálljuk.

Estére hálistennek minden visszaállt a régi állapotba.Megint volt villany és fűtés,búgtak a hűtők,dübörgött az erősítőnk,kopogtak a billentyűk a klaviatúrákon,újra lehetett főzni.

De azért az az éjszakai kis füst és tüzecske,a ránk borult sötétség,és a másnapi áramtalanság egy dologra biztos jó volt.

Kicsit közelebb hozott minket egymáshoz.

Vagyok

2007.11.26. 23:05 | Medzsik | komment


Vagyok


Vagyok gyávák közt hős,bátrak között szerény.
Vagyok király a szolgáknak,s a királyoknak szegény.
Vagyok beteg ott,hol gyógyítanom kell.
Vagyok orvos,akkor is,ha járványt kapok el.

Vagyok jó,mert törődök és gondoskodom.
Vagyok gonosz,mert törődök és gondoskodom.
Vagyok gyenge,mert másban bízok.
Vagyok erős,mert bíznak bennem mások.

Vagyok hazug,mert nem hiszik,amit mondok.
Vagyok igaz,mert értek néhány dolgot.
Vagyok bolond,mert kinevetnek mások.
Vagyok bölcs,mert kinevetem a világot.

Vagyok gyerek,mert hiszek a meséknek.
Vagyok felnőtt,ha tudom,miről beszélek.
Vagyok korlátolt,mert nem értem az egészet.
Vagyok elfogult,mert meglátom a szépet.

Vagyok patak,folyó,tenger,óceán.
Vagyok üveg,kristály,törékeny porcelán.
Vagyok hamu,füst s illatos dohány.
Vagyok kávé,whisky,vagy a kopott pipám.

Vagyok Valóság,Légiós,Tündér.
Vagyok Angyal,Csillag,Tünemény.
Vagyok én magamnak,s másnak ő.
Vagyok Neked Te,s Nektek csak Költő.

Címkék: vers

Bölcselet

2007.11.23. 02:19 | Medzsik | komment


"Egyszer majd menni kell,mikor az élet majd hív
Addig kell,hogy érezz,hogy dobbanjon a szív..."



Furcsák vagyunk,mi emberek.
Rohanás mindenütt,stressz és felelősségtudat.
Nincs megállás,csak a hajtás.Ijesztő.
Nem hiszem el,hogy én vagyok az egyetlen,aki megcsodál egy szép lányt,aki szereti a város zaját hallgatni.A forgalom zaja és még ezernyi zörej,léptek,emberi hangok,madarak csivitelése.
Egy fergetegesen megkomponált szimfónia.
Csak én szeretem a kilátást?
Csak engem érintenek meg az éjszakai fények?
Miért nem tudnak megállni egy percre mások is,leülni,elfeküdi a gyepen.
Nevetni,sírni,őszintének lenni.
Kimegyek a lépcsőre.
Kényelmesen elhelyezkedem,megfontolt mozdulatokkal megtömöm a pipám,és rágyújtok.Lassan veszem a levegőt,együtt lélegzek vele.
Nyugodtan végig tudok gondolni mindent,figyelni az elmenő embereket.
Mintha ez az öreg,megkopott pipa magábagyűjtené a világ összes bölcsességét.
És mintha minden szippantással kapnék belőle egy darabkát.
Nem kell rohanni.
Elég hátradőlni és nyugalommal szemlélni a történéseket.
A világ megvár.

Képek III.

2007.11.22. 22:53 | Medzsik | komment

Wickah


Valahogy elegem lett a társaságból.Úgy döntöttem,az erkélyre menekülök és a pipám füstjébe folytom bánatom.Néhány könnyed és gyors lépéssel az ajtóhoz siettem,majd kislisszantam a szabad ég alá.
Csillagfényes nyári éjszaka volt,langyos szellő borzolta a fák tetejét.A Hold fényesen ragyogott,ezüstbe borítva a látképet.Festői látvány.
Akkor láttam meg Őt.Az erkély mellvédjének támaszkodva figyelte az engem is megérintő kilátást,miközben ujjával pezsgőspohara szélén körözgetett.
Mellé könyököltem és nekiálltam a pipatömésnek.Eközben felé fordultam és egy barátságos ismerkedő mosolyt küldtem felé.
Nem felejtem el azt a mosolyt.A szeme villogott,a mosolya pedig olyan volt mint a bársony,lágy és kellemes.És a hangja!Mikor megszólalt,azt hittem rosszul hallok.Mosolyát el nem engedve üdvözölt.
-Szia!Úgy látom,unod a társaságot...
-Attól függ kiéről beszélünk... - feleltem sokatsejtetően.
-Viki vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
-Mily érdekes.Én pedig Viktor. - majd csókot leheltem a felém nyújtott tündér-kézre.
Hajnalig társalogtunk,ott kinn az erkélyen.Egyszer sem zavart meg minket senki,mintha csak érezték volna,hogy az az este különleges.Aztán reggel jött a búcsú.
De már csak otthon eszméltem fel,hogy egyikünk sem adott meg elérhetőséget.
Visszarohantam hát tegnapesti vendéglátónkhoz,hátha tud valamit.Mint kiderült,soha senki nem látta azt a lányt.Nem is tudtak róla és nem volt Viktória a vendéglistán.
Azóta hiszek a tündérekben...


Nicole


Gyönyörű.
Még csak magam elé sem kell idéznem a mosolyát.Mert ott van.Szinte beleégett a retinámba,mikor először megláttam.Annyira fantasztikus.
Sosem felejtem el azt a pillanatot.
Olyan volt,mint mikor évekkel ezelőtt először láttam naplementét a Dunán.
Csak álltam ott,értelem és magyarázat nélkül,hogy hogy lehet valami ennyire magával ragadó,és végigfutott rajtam az a jól ismert bizsergés,amitől elzsibbadtak még az ujjaim is.
A nevetése olyan mint a méz,édes és aranyló.Ahogy Ő maga is az.
Az egyik legfeltűnőbb és legszebb jelenség akit valaha láttam.
És azok a gyönyörű macskaszemek.Teljesen a hatásuk alá kerül az ember.Képtelen vagy levenni róluk a tekinteted.
Elég egyszer bekerülni a bűvkörébe,többé nem fogsz tudni kimászni.
De magadtól nem is akarsz majd...

Bajtársak II.

2007.11.18. 23:18 | Medzsik | komment


Mikor kinyitottam a szemem,vakító fényt tudtam csak érzékelni és fertőtlenítőszag csapta meg az orrom. Meg persze szivarszag. És a jellegzetes arcszesz illata. Ahogy tisztult a kép,úgy vettem ki egyre jobban Légiós arcvonásait. Igazából csak egy hatalmas vigyort láttam.
-Jó reggelt,Csipkerózsika!
-Menj a picsába,korán van még ehhez...
-Na,morcosak vagyunk,Öreg? - piszkált tovább vigyorogva.
-Ha sokáig baszogatsz,esküszöm legközelebb nem kapok golyót helyetted.
-Igen? Én 12 mérföldet cipeltelek,míg találtam egy orvost. Hálás lehetnél. Tudod Te milyen nehéz úgy vinni valakit,hogy közben azzal fenyeget,hogy ha lerakom,seggbe rúg.
-Nem is mertél lerakni...És ne hidd,hogy olyan nagyon kényelmes a válladon fetrengeni.
-Esküszöm legközelebb otthagylak...
-Nem lesz legközelebb,kapod Te a golyót,én viszlek,hagyom hogy elhalálozz és azt mondom mindenkinek,hogy utolsó szavaiddal rám hagytad a kocsid...
-Szerinted elhinné valaki?
-Hogyne,csak jól meg kell szervezni. Telenyomlak morfiummal,és beszéltetlek,felveszem. Aztán otthon összevágom. Senki sem mondja meg,hogy nem így történt. Sőt! Még ki is tüntetnek...
-Azt hittem Te szarsz a plecsnikre...
-Így is van,de azok is érnek valamit...Másrészt,majd lesz mit apádnak adnom,ha már Téged nem hoztalak haza...Szerintem biztos elégedett lesz...
-Úgy sem tennéd meg...
-Na jó,tényleg nem...De csak mert még mindig tartozol...
-Persze persze....De jó ha tudod,hálás vagyok öregem.
-Elhiszem,de ne nézz rám ilyen buzisan,mert itt hagylak. Férfiak volnánk elvégre...Nem hoztál nekem valamit?Szivar?Whisky? Esetleg a pipám?
Vigyorogva nyúl a zsebébe és előkotorja az öreg,megkopott pipámat. És hogy ne árválkodjon,előkotor még egy doboz cseresznyés dohányt és egy doboz gyufát is.
-Csak hogy tudd,beleköptem mielőtt idehoztam....
-Sejtettem...
Ezen röhögünk egy jóízűt.
-A doki azt mondja, 2 hónap és mehetek vissza,nyelni a homokot és hallgatni Téged...
-Pedig épp kezdtem megszokni a hiányod. Ez így amúgy sem fair,te itt pihengetsz, a nővérek seggét bámulod,én meg döglök a melegben,és hagyom hogy ugráltassanak..
-Én akartam a légióba menni?Ne sírj már annyit!Tudom,hogy szereted ezt csinálni.
-Na igen, a régi jó légiós romantika,könnybe lábad a szemem...
-Ez most már kezd nagyon elrugaszkodni a valóságtól...
-Jó,nekem is lehetnek szép pillanataim...
-Inkább ittas. Mindegy. Miért is jöttél?
-Hát asszem épp ezért,hogy még egyszer megköszönjem...
-Igazán nincs mit. Ha már itt tartunk,megköszönhetnéd anyagilag is.
-Annyira azért nem szeretlek...
-Ugyehogyugye...Én itt ingyen megmentelek,és ez a hála...
-Szerintem ha én nem vagyok,Te sem vagy...És fordítva....Kvittek vagyunk
Előhúzza az általam már jól ismert ezüstflaskáját belsőzsebéből,és varázsol mellé két fém feles poharat. Kitölt két adagot,az egyiket felém nyújtja.
-Nos öreg cimbi,akkor egészségünkre!
-Egészségünkre!...Velem maradsz öreg?
-Ahogy mindig...
-Holtunkiglan.
-Holtunkiglan.

Hajsza

2007.11.13. 01:54 | Medzsik | komment


Vannak fura dolgok az ember életében.Olyanok,ami elől menekül.
Mert fájnak.
Aztán eltűnnek,de csak hogy elfelejtsd őket,hogy azt hidd,hogy elfeledted őket.Aztán megint előjönnek,hogy megint fájjanak.Menekülsz.Futsz,ahogy tudsz.
Le lehet őket győzni,de ahhoz kell valaki.Egyedül nem megy.Mindig valaki más.
És sokszor nincs meg ez a valaki,vagy nem tud segíteni,esetleg nem akar.
Ezek a dolgok olyanok,mint a farkasok.
Mindegyik dolog egy egy farkas.Rohan utánad.Olyan közel van,hogy érzed a tarkódon a forró lihegését,hallani a foga közé ragadt hús liffegését.
Aztán neked ugrik.
De nem tép szét,nem öl meg.
Ezek a dögök okosak.
Csak belédharapnak,marcangolnak,lakomáznak.
Hogy fájjon,de utána talpraállj.
Rendbejöjj és elfelejtsd az egészet.Megnyugodj és megállj.
Míg újra elő nem bújik.
Van hogy csoportosan jönnek.
Körbevesznek és cirkálnak körötted.Egyre gyorsuló ütemben,furcsa morgásokkal.
Mint valami groteszk haláltánc.
És jön az első harapás.Térde rogysz.
Ekkor a dögök megállnak.És gúnyosan szemlélnek.
Míg fel nem állsz.Akkor ugranak rád.
De persze ugyanúgy csak megtépáznak,hogy majd minden indulhasson előről.
Te meg csak menekülsz,néha próbálsz szembeszállni.
Van hogy sikerül elkapni egy dögöt.Az felemelő érzés.
De csak futsz,rohansz előlük.Mikor ismét megállsz,Ők jönni fognak.
Sosincs vége...

süti beállítások módosítása